A nagy visszatérő: Samsung SyncMaster 223BW javítása

Közzétéve: 2026. szeptember 15., kedd 13:48‒ 21 napja

Egyszer csak sötét lett. Elment a kép. Nem volt ez meglepő. Sőt, nem is az első eset volt. A helyzet most annyiban volt súlyosabb, hogy tényleg minden lekapcsolt, még stand-by fény sem volt.

Ez a tech-aggastyán emberi évekkel számolva is nagykorú. A 2007-ben gyártott Samsung SyncMaster 223BW monitor ismét javításra szorult.

Az eszközt még sok-sok évvel ezelőtt kaptuk egy barátunktól, és azóta, több mint 10 éve, digitális naptárként és képkeretként szolgál.

Korából adódóan már kétszer javítottam. Szerencsére eddig mindig filléres kondicserékkel sikerült orvosolni a problémát. Bíztam benne, hogy most sem lesz másként.

Szétszedés

Ez a monitor viszonylag jól szerelhető. Mivel a falon van, nincs rászerelve a talpa. Így elég a hátlapon alul lévő 3 csavart kitekerni, szétpattintani a műanyag keretet és már bent is vagyunk.

A háttérvilágítás 4 vezetékpárját, az előlapi panel vezetékét és az LCD szalagkábelét lehúzva két részre szedhető: a panel és az elektronika. Mindkettő fémházban.

Táp

A táp volt az elsődleges gyanúsított, így annak estem neki először.

Mielőtt hozzányúltam, biztos, ami biztos, kisütögettem a kondikat. Újabb 3 csavart eltávolítva szabaddá is vált a NYÁK.

Alaposan körbenéztem, körbeszaglásztam a lapot, de sajnos semmi gyanúsat nem érzékeltem. Lefújva a port minden patika állapotban volt külsőleg. Ennek nem örültem túlságosan. Sokkal jobban örültem volna egy ötforintosnyi koromfoltnak vagy egy kondinak, amiből kikelt az alien.

Vezérlés

A gyanúm továbbra sem oszlott el, de azért megnéztem a logic boardot is. Ezt csak egy normál csavar, plusz a VGA- és DVI csatlakozók kábelrögzítői tartják a helyén.

Sajnos(?) ezen is minden jónak tűnt első ránézésre, szóval nem úsztam meg a debuggolást.

Hibakeresés

Színre lépnek az AI-k

Mivel már többször javítottam ezt a monitort, így nagyjából tudtam, merre induljak el. Mégis perverz ötletem támadt: gondoltam, megkérdezem a nagy négyest, Geminit, ChatGPT-t, DeepSeeket és Claude-ot, mit javasolnak. Elektronika témában még nem igazán használtam őket, így nem tudtam, hogy mire számíthatok.

Hárman közülük csak hebegtek-habogtak, helyes dolgokat, de általánosságokat mondtak annak ellenére, hogy pontos típusszámokat adtam nekik. Viszont a Gemini ebben a kérdésben meglepően kompetens volt.

Azt javasolta, ami egyébként logikus is, hogy kövessük az áram útját és mérjünk rá a komponensekre. Ami meglepő volt, hogy ő egyedül konkrét alkatrészjelöléseket paramétereket használt.

Papírok

Nálam a hálózati feszültség már túl komoly téma ahhoz, hogy egy "randomgenerátorra" (bocs) hagyatkozzak, úgyhogy inkább kikerestem pár doksit, szervizmanualt a monitorhoz és az alkatrészeihez. Ezekből ellenőriztem mindent, amit a Gemini mondott.

Ezeket találtam:

Méricskélés

Első pont az F101 jelű biztosíték volt. Ezt még kikapcsolt állapotban folytonosság ellenőrzés módban néztem. Folyamatos sípszó, nem volt baja.

Itt már áram alá helyeztem a tápot. Nem volt füst, pukk. Semmi gyanús fény-, hang- vagy szaghatás.

Következett a hatalmas szűrőkondi. Ennek lábai között kellett volna ~325 V egyenfeszültséget találni és az ott is volt. Stabil 336 V-ot mutatott a műszer. Elfogadtam.

Ezután a C107 jelölésű kondi, a PWM vezérlő indítókondija. Itt stabil 9,95 V-ot mértem, ami egy kicsit kevésnek tűnt. Az IC specifikációja alapján az indítási küszöb 12 V. Beletúrtam hát a kondenzátoros dobozba és szó szerint az első kezem ügyébe kerülő darab egy 47uF/50V elko volt. Pont, ami ide kell.

Áramtalanítottam a tápot. Régi ki, új be. Áram be. Mérés. Javult a helyzet, most már fix 13 V volt a kijelzőn.

Teszt

Minimálisan összeraktam a monitort. Pont annyira, hogy már legyen képe, ha ő is úgy akarja. Ha nem is isteni, de hidegkatód fény ragyogott fel!

Ennek nagyon örültem, olyannyira, hogy azzal a lendülettel össze is raktam az egész cuccot és ment vissza a falra. A rádugott Raspberry Pi képe is szépen, tisztán jelent meg rajta.

Végszó

Bevallom, amikor lekapcsolt, az első gondolatom az volt, hogy elérte a nyugdíjas kort, irány a hulladékudvar. Úgyis van már egy nagyobb adag elektronikai hulladékom.

De aztán csak megszólalt az a bizonyos hang: mi van, ha megint csak egy kis forrasztás kell? És utólag nagyon örülök neki, hogy hallgattam rá.

Nem a legszebb, nem a legjobb képű, nem a legenergiatakarékosabb kijelző ez. De valahogy mindig jó érzéssel tölt el, ha régi, akár elavult eszközöket sikerül feléleszteni és értelmes célra felhasználni.

Számtalan helyen megnézhetjük a pontos időt és az időbeosztásunkat. De az alatt a pár óra alatt, üres volt a fal. Rá kellett jönnünk, hogy ez az eszköz szerves része lett a hétköznapjainknak :)